Minden ott kezdődik. De tényleg! Hidd el!

Ott, abban a szent pillanatban változik meg minden! Átlendülsz a túlpartra, a feje tetejére áll a világ! Szó szerint! Minden a fonákját mutatja! Nem lesz baj, hogy beszólnak, leszólnak, taszigálnak, kibeszélnek, rád beszélnek, semmibe vesznek, fenyegetőznek, megkörnyékeznek, elvárják tőled, kiharcolják tőled, minek és minek nem néznek, mit hallasz vissza és mit nem.

Semmi sem számít már, csak az lesz az érdekes, miért bánt ez téged? És tudod már jól, hogy annyi év telt el, de csak most látod azt, hogy rossz helyen keresgélted. Kerested az utcán, a rendelőben, a melóban, a reptéren, az autóban, a nemzetiben és a temetőben. Kerested a párod szemében. De nem lelted. Nem lelted meg azt, hogy mi a fészkes fene ment már megint félre benned. Hogy mért nem jó a kék cipő, és mért kell szürkéből is még egy? Hogy mért nincs időd soha semmire sem, amire kéne? Hogy mért nincs ott az, aki tegnap megígérte? Hogy mért késtél már ötödször a héten? Hogy mért nem érti meg, pedig már ezredjére kéred?

Rájössz, hogy a miérteket rossz helyen keresgélted. Rájössz, hogy így soha nem lesz vége. Mert nem változik parancsszóra egy sem. Se az apád, se a főnök, se a piac, se a szomszéd, se a hentes. Egy sem. Valami nem jó, valami mar, valami éget. És egész eddig csak azt nézted, hogy miért van ez, miért tesznek egytől egyig így, ahogyan te sosem tennél a helyükben. Mért támadnak, mért hanyagolnak, mért méregetnek, és pont téged! Miért kell ezt csinálniuk, hát nem veszik észre?

És elteltek az évtizedek, és nem vették észre. De látod már, hogy felesleges, időt rabló, és sosem lesz így vége. Sosem fognak megváltozni úgy, ahogyan azt mondod, hogy kéne.

És abban a szent pillanatban rájössz, hogy miért nem lett vége! És életedben legelőször azt mondod majd önmagadnak: „Kire vártál? Nem volt elég belőle? Te is hibás vagy! Sőt, igazán csak Te!” És amint ebben gondolkodsz már, rögtön látod, mit kell tenned. Látod azt, hogy megengedted az összes dolgot, ami sosem tetszett. Hozzájárultál azzal, hogy elhallgattad, hogy szemet hunytál, hogy elhessegetted. Hogy megalkudtál, hogy fogadkoztál, hogy nem álltál ki magad mellett. Hogy elnézted, hogy eltűrted, hogy maradtál, mikor úgy érezted menned kéne.

De semmi vész, mert mindez kellett ahhoz, hogy most először életedben, ebben a szent pillanatban már ne csak érezd, hanem tudd is, mit kell tenned!