www.starwarshelmets.com

’Disznó orrú’ ős-teknős maradványaira bukkantak a Utah-i Természettudományi Múzeum (USA) munkatársai. "Ez az egyik legfurcsább teknős, ami valaha élt." mondta Joshua Lively, az Utah-i Egyetem doktorandusza.

A teknősök evolúciós története kb. 250 millió évre vezethető vissza. Minden más, valaha fellelt teknősfajjal ellentétben a ’ Arvinachelys goldeni’ névre keresztelt fajnak széles pofáján két csontos orr-nyílást fedeztek fel. Ez merőben eltér az eddigi ismeretektől, mert minden más fajnál csak egy kisebb külső orr-nyílás található a koponyán, a közöttük lévő válaszfal pedig húsos és nem csontos.

A ’Arvinachelys goldeni’ tudományos név az Arvina (jelentése sertészsír vagy bacon) és a chelys (jelentése teknős) latin szavak összekapcsolásából jött létre. A lelet farkától fejéig mért teljes hossza 2 láb (kb. 61 cm) volt, 76 millió évvel ezelőtt, a kréta korban élt a mai Dél-Utah területén, aminek akkori éghajlata meleg és nedves volt, sok-sok folyó szelte át a térséget.

A kréta kor ezen szakaszában élt még a szintén híressé vált Tyrannosaurus, a páncélozott Ankylosaurus, és az óriás kacsacsőrű dinoszauruszok, pl. a Gryposaurus és a Parasaurolophus.

A kréta kor őshüllői

’A feltárásokban önkéntesek is részt vesznek, csak 2014-ben 14.500 munkaórával járultak hozzá a terepmunkához.’ mondta Randall Irmis, aki a múzeum paleontológiai intézetének kurátora és egyben a Utah-i Egyetem docense. ’Ez egy hatalmas hozzájárulás részükről, nélkülük nem boldogulnánk.’
A legtöbb ősi teknős faj maradványa egyetlen koponyából vagy páncélból áll. Az új lelet azonban magában foglalja nem csak a koponyát és a páncélt, hanem egy majdnem teljes mellső lábat, a hátsó végtagok egy részét, a csigolyákat, a nyakat és a farkat.
’Ez azért fontos, mert a korábbi töredékes leletekből nem tudtuk teljesen megérteni, hogy a különböző fajok hogyan kapcsolódtak egymáshoz, és milyen szerepet játszottak az adott kor ökoszisztémájában.’ mondta Randall Irmis.

forrás, forrás

Közel száz évvel ezelőtt gördültek ki az első tankok a világ harctereire. És persze nem mindegyikük élte túl a háborút, vagy vált muzeális darabbá…

(Puerto Rico)

A lomha acélóriásokból sok ott ragadt végtelen mozdulatlanságban, ahol éppen találatot kapott, vagy elfogyott az üzemanyaga. Valaha mindegyikük legalább három harcost fogadott magába, ők vajon hol lehetnek? ...

(Afganisztán)

(Afganisztán)

(Kelet-Németország)

(Oroszország)

(Kuril-szigetek)

(Kuril-szigetek)

(Mariana-szigetek)

(Jemen)

Egyéb gyönyörűen fémes tájképek:

(forrás és további képek)

Az Orosz Tudományos Akadémia szakértői főemlősök fejlesztésébe fogtak, hogy a vörös bolygó elérése ne csak örökös vágyálom legyen csupán. Az orosz tudósok azt remélik, hogy az állatok szerepe kulcsfontosságú lesz majd a későbbi, emberi kolóniák létrehozásához vezető úton.

A képzés alanyaként négy rhesus makákót választottak ki egy új tanulmány alapján, kognitív képességeikre és gyors tanulási készségükre alapozva.

Az Inessa Kozlovskaya által vezetett csapat edzi jelenleg a majmokat minden egyes nap arra, hogy botkormányt alkalmazzanak.

Minden sikeres feladat jutalma egy korty gyümölcslé.

Ezen feladat elsajátítását követően egyszerű matematikai feladatokat és rejtvényeket oldanak majd meg a főemlősök. A képzés lényegi célja a napi menetrend szerinti, önálló feladatmegoldás lesz, amelyet a tudósok reményei szerint 2017. évben érhetnek majd el.

A makákók áltagos élettartama körülbelül 25 év, amely elegendő időt biztosít majd számukra a hat hónapos űrutazás túlélésére. A szakértők nyilatkozataiból nem derült ki, hogy terveznek-e a főemlősök számára visszautat.

A főemlősök általi rakétatesztelés nem újkeletű a modern tudomány történetében. Először 1948-ban alkalmaztak csimpánzt egy amerikai katonai V-2 rakéta fedélzetén. A sorozatos kísérletek közül először egy Yorick nevű majom élte túl a rajta végrehajtott kísérletet, miután 50 mérföld magasságba lőtték fel.

Ham, más néven Astrochimp (Asztro-Csimpánz) 1961. januárjában indult az űrbe, az Amerika űrprogram részvevőjeként. 16 perces és 39 másodperces repülése alatt feladatokat hajtott végre, miközben rögzítették életjeleit, végül az őt szállító rakéta az Atlanti-óceánba csobbant.

forrás

Két barlangi oroszlánkölyök maradványait találták meg Szibériában „stílszerűen” egy barlang mélyén. A kölykök - becenevük Uyan és Dina – kb. egy-két hetes korukban pusztultak el, mintegy 12.000 évvel ezelőtt a pleisztocén végén, az utolsó jégkorszak idején.

Dr. Albert Protopopov a Yakutian Tudományos Akadémia munkatársa nyilatkozta: „A legépebb állapotban megmaradt barlangi oroszlán lelet, amit valaha találtak. Kompletten maradt meg a szőrzet, a fülek, a lágy szövetek és még a bajusz is." Hozzátette még azt is, hogy, valószínűleg úgy pusztultak el, hogy anyjuk elhagyta őket, mikor vadászatra indult, és ezalatt egy földcsuszamlás temette be a barlang száját.

A barlangi oroszlán egyik alfaja a mai „modern” oroszlán Panthera Leo, és van némi bizonyíték arra, hogy a történelem előtti emberek vadászták is e fajt. A fosszíliák azt sugallják, hogy a barlangi oroszlán csak kevéssel nagyobb, mint a mai oroszlánok.

A barlangi oroszlán mérete (középen) via Pinterest

A faj kihalásának oka máig nem ismert, de a tudósok úgy vélik, hogy a két kölykön végzett kutatások közelebb vihetnek erre is megadhatják a választ. A faj táplálkozási szokásaira is lehet következtetni, ha sikerül anyatejmaradványokat kivonni a kölykök gyomrából.

Dr. Protopopov a távlati fejtegetésekre úgy nyilatkozott, hogy „idő előtti” a klónozás lehetőségéről beszélni, egyelőre a faj genetikai jellemzőinek feltárására kíván koncentrálni.

forrás, forrás

A Kaliforniai Tudományos Akadémia legújabb tanulmánya szerint ún. "arc atkák" (face mites) - valójában apró pókok - élnek az emberi szőrben.

Elektronmikroszkópos felvétel

Élőhelyük az emberi fül, szemöldök, szempilla valamint egyéb szőrszálak, beleértve a mellbimbók környékét és a nemi szerveket is. Táplálékukat bőrsejtek és az emberi testből kiváló olajok alkotják.
A legtöbb ember számára az atkák ártalmatlanok, néhány esetben azonban összefüggésbe hozhatóak különböző bőr- és szem rendellenességekkel (pl. szemhéjgyulladás).

A tudósok az atkák két faját különböztették meg: Demodex- folliculorum és Demodex- brevis, melyek nem állnak szoros rokonságban egymással. Összehasonlításuk során kiderült, hogy a D. brevis valamivel rövidebb és kerekebb, élettartama során többnyire egy-egy szőrtüsző faggyúmirigye mélyen fészkel.

D. folliculorum

D. brevis

A tanulmány szerzői 70 alanyt vizsgáltak a világ minden tájáról és valamennyiük hordozója volt valamely atka fajnak. Az atkák mitokondriális DNS-ének vizsgálata során a tudósok felfedezték, hogy a különböző emberi populációk különböző genetikai jellemzőkkel rendelkező atkákat hordoznak. A tanulmány kimutatta, hogy az Egyesült Államokban élő afro-amerikaiakból egyesek a mai napig hordozzák az Afrikára jellemző genetikai állománnyal rendelkező atkákat.

 Dr. Michelle Trautwein, Akadémia kurátora így nyilatkozott: "Az atkák nem csak élősködők, hanem mesemondók is lehetnek. Akár még az ókori történelemről is mesélhetnek nekünk. Az arcunkon hordozott atkák típusából következtetni lehet arra, hogy őseink mely kontinensről származtak.”

Úgy tűnik tehát, hogy az atkák és hordozóik „sorsa” összekapcsolódik. A kutatók szerint úgy tűnik, hogy az alanyok elsősorban családtagjaikkal osszák meg az atkákat, így valószínű, hogy csak nagyon szoros testi érintkezéssel lehet őket továbbítani.

forrás