Eriggy vizet kapá’ni!

közmunka vízsprint

Hétről hétre megpendíti valamelyik médium, hogy hát a közmunka így meg úgy… nem jó is ez! Az érintettek meg csak lapulnak, mint sz@r a fűben. Mondjuk mi egyebet is tehetnének? Megszokták már, hogy a fejük felett döntenek és fröcsögnek azok, akiknek aztán tényleg halvány lila fingjuk sincs az egészről. 
De vegyük csak pontról pontra:


Ad 1: 
Tudjuk, hogy miről szól az egész, köszönjük Emese, nem vagyunk hülyék. STATISZTIKAJAVÍTÁS! Csak épp az a gond, hogy semmi több!


Ad 2: 
Ideiglenes megoldás helyett ÉLETPÁLYAPROGRAM! Bezony ám! Ha azt gondolja bárki is, hogy ebből olyan egyszerű a kiút, az nagyobbat nem is tévedhet! 0, azaz nulla az esélye, hogy egy újabb képesítésre, vagy egy külföldi szerencse próbára gyűjthess.


Ad 3: 
OLCSÓ MUNKAERŐ! De nem ám neked, kispofám, hanem Állam-bácsinak! És tudod mit? Neked ezzel csak rosszabb lesz! Tudod miért? Mert tojik a paraszt neked elmenni 10 óra robotba 450-es napszámért, meg tojik elmenni neked 12 órázni úgy, hogy 4-re jelented be, mert rájön, hogy havi nettó 10ezerrel kevesebbért már jó kis tinglitangli, hátradőlős 8órázgatás várja a köz munkásaként! He-he!


Ad 4: 
SZAKMAI GYAKORLAT? UGYE CSAK VICCELSZ? Milyen szakma, milyen gyakorlat? Sehol sem tanítanak be rendesen! Hiszen ha közmunkán vagy, úgyis megpattansz pár hónap múlva - gondolják! Akkor meg minek vesződnének veled? És azt hiszed egy állásinterjún nem kérdezik meg? Dehogynem! Ők is tudják, hogy csak vakartad egész nap a fenekedet! :D


Ad 5: 
232ezer fő (KSH adat), de SOSEM LESZÜNK KEVESEBBEN! Azt hiszed ennek valaha is vége lesz? Há-há, ahogy azt te elképzeled! Nem a topmenedzser potyogtat ki 5-6 gyereket, hanem a sok közmunkás csóringer! Mi termeljük magunkat újra, ráadásul többszörösen, he-he! Mert nekünk nem esik le a gyűrű az ujjunkról, ha nincsen babysitter és pelenkázni kell. Meg azon sem kapunk agyf@szt, ha Bömbi helyett bicajjal visszük suliba a gyereket. Meglepődtél mi? Miért mit hittél, hogy a szilikonmellű vállalkozó-macák tartják fenn a népességet? 


Ad 6:
    MOTIVÁCIÓ? AZ MEG MI? Ha pályakezdőként közmunkás leszel, akkor nincs mire hajtanod, egyszerűen nincs olyan ismeretséged, hogy valaha is normális állást szerezz. Ha pedig meguntad a versenyszférát, rájössz, hogy fele annyi pénzért 1000-szer kevesebb ideget nyelsz le. Értem?

közmunka vízsprint

Ad 7:
    A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE! Bezony, olyan könnyű, hogy már fáj. Fáj, hogy testközelből látod, milyen elb@szott ország ez. Hogy értelmetlen munkákat kell végezned, és még csodálkoznak a marketing-guruk, hogy nincs sikerélményed. Tolod az aktát egész nap, olyan ügyeket intézel, amik külföldön nem is léteznek. Egyszerűen túl van bonyolítva minden. VAGY kaszálod az árokpartot, és amit te a brigáddal a 40 fokban tűző napon egy hét alatt elvégzel, azt egy munkagép fele annyi pénzért egy óra alatt megcsinálja. 
Szóval annyit ér az egész, mintha vizet kapálnál, és az a legrosszabb, hogy ha nem vagy totálisan hülye, akkor pontosan TUDOD IS mennyit ér!

Tovább

Csapatjáték, vagy hol is kezdjem?

Sok-sok éve, egy messzi-messzi galaxisban a magyar klubfutball nézhetetlen, semmiféle szórakozást nem nyújtó, csetlő-botló pipaszárlábúak futkosásából állt. A nyertes csapat inkább az ellenfél hibáinak örülhetett, semmint saját kiemelkedő teljesítményének. A nézők önmaguk szórakoztatására a hőbörgésnek és a stadionbontásnak furcsa egyvelegét találták ki, hisz a pályán semmi olyasmi nem történt, ami akár egy percre is leköthette volna őket.

                Maradtak hát a spanyol, francia, német, olasz, angol bajnokságok rangadói, az Európa-bajnokságok és világbajnokságok, valamint a bajnokok ligája a minőségi futballra áhítozóknak. A klubcsapatokban alig volt változás, hosszú-hosszú évekig ugyanazok a focisták játszottak, és az idegenlégiósok közel sem voltak többségben. Tátott szájjal nézhettük azokat a technikai bravúrokat és futás teljesítményeket, amikre valaha, a nagyon-nagyon régi szép időkben még a sajátjaink is képesek voltak.

csapatjáték magyar közügyek bejutas

                Aztán elérkezett 2016, és nem nagyon hiszünk a szemünknek. Élvezhető, izgalmas, magas szintű játékot láthatunk, tekintélyes csapatok ellen is szépen teljesítünk, igazi ellenfelekké váltunk. Megy az utcán a RIA-RIA, nemzeti színbe borulnak az autók, az erkélyek, a szurkoló emberek.

                Hallgatom a magyar-portugál közvetítést, és a 65. percben 3-3-as állásnál olyasmiket hallok, hogy „Akármi lesz is a végeredmény, emlékezetes lesz ez az estécske.” Meg olyan félszeg kijelentéseket, hogy „Nem rossz eredmény ez.” Közben arra gondolok, hogy mennyire tudjuk felfogni, mennyire merünk örülni valaminek? Mennyire hiszünk abban, hogy a magyar közösség bármit is jól csinálhat, bármit is elérhet?

csapatjáték magyar közügyek bejutas

                És ha arra gondolsz, hogy ez nem az én teljesítményem, és nem is a tied, teljesen igazad van ebben. Én nem járok meccsre, én nem vagyok edző, és nem tudok gyakorolni sem a srácok helyett. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy végre (újra) valami összehozza a közösséget. Közös célt ad, közös örömet. Sok-sok honfitársunk úgy érezheti, hogy már nincs egyedül, félretehetünk minden ellentétet. Félretehetjük a panaszkodást, az irigykedést, az önbizalomhiányt és minden más népbetegségünket, mert ezeknek itt és most egyszerűen nincs helye. Nézem az ünneplő arcokat, sokan évek óta nem láttak focimeccset. Bizonytalanul örvendeznek, nem szokták meg, hogy végre tényleg van mit üdvözölni, most szabad, most lehet. Hogy nem csak probléma létezhet itthon, hanem öröm is, ünnep is lehet. Felvillan egy reménysugár, hogy ha akarnánk, bármi más is sikerülhetne. Nem csak egyedi, egyéni sikerek (pl. tudósok) létezhetnének, hanem közös, fontos ügyeket is rendbe tehetnénk, ha a mindennapokban is éreznénk ebből az eufóriából egy keveset, és nem csak a lelátókon, a meccseken.

Tovább

Mi mindenre jó egy vakbélgyulladás?

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

Ha jobbra lent fáj, a csípőd felett, akkor irány a doki! Lehetséges egyéb tünetek: rossz közérzet, étvágytalanság, hányinger, hányás, émelygés, hőemelkedés, láz. Gyermekeknél a fájdalom köldök, vagy gyomor tájékról húzódik fokozatosan jobbra a csípő fölé, általában hasmenés kíséri. Felnőtteknél hasmenés helyett székrekedés a jellemző. Egészen pontos, részletes leírás itt.

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

De mégis mire lehet jó ez az egész, azon kívül, hogy kellemetlen, fájdalmas, sőt felettébb veszélyes is? Veszélyes, hiszen az evolúciós örökségünkként hátramaradt vakbél – ami egy funkció nélküli, „zsákutca” jellegű bélszakasz – minden előzmény nélkül, egyszer csak begyulladhat. A gyulladás miértjére többféle magyarázat is létezik, de egységes álláspont a mai napig nem található a szakirodalomban. 10 és 30 éves életkor között, fiúknál/férfiaknál a leggyakoribb. Diagnosztizálása nehézkes, rengeteg sztorit hallottam már az elkésett, vagy téves diagnózis súlyos következményeiről. Ugyanis megfelelő és mihamarabbi kezelés (általában a biztonság kedvéért eltávolító műtét) híján a vakbél olyannyira megduzzad, hogy megreped a fala (perforálódik) és a béltartalom a hasüregbe távozik. Ez pedig olyan súlyos fertőzéshez vezethet, ami akár 1-2 nap alatt is elviheti a beteget.

Képzeld el, hogy gyomorfájáson kívül nincs egyéb tüneted. De a harmadik napon csípő fölé jobbra húzódik át a fájdalom, és mivel hál’ Istennek elég tájékozott vagy - talán épp olvastad ezt a cikket - máris indulsz az ügyeletre. Ott nem lacafacáznak sokat, megállapítják, hogy ez bizony műtét lesz, csak megvárjuk még a labort, meg hogy felszabaduljon a műtő. (Az sem árt éppen.) 

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

Infúzióra tesznek, felvesznek az osztályra és hamarosan be is adják a „bátorító” injekciót, amitől tényleg minden könnyebb lesz. Ha szerencséd van (főleg mert nem vagy hozzászokva a nyugtatókhoz) aggodalomtól és félelemtől mentesen tolnak be, borotválják le a hasad (ha kell) és teszik rád a maszkot, így repítve el a lehető legpihentetőbb mélyalvás langy ölére. 
És amint magadhoz térsz, immár a saját, külön bejáratú (értsd csak 6 fős) kórtermedben, máris konstatálhatod, hogy csinos kis vágás, afféle katona-dolog ékíti majd eztán bőrödet, valahogy így, mint itt lenn:

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

És innen sima, néhány napos türelem szükségeltetik már csak a teljes felépüléshez…
De tegyük fel - és igazunk ne legyen! - hogy nincs ekkora szerencséd, és heves lefolyású, perforálódik, így a sebészek kénytelenek egy szép nagy ablakot nyitni rajtad (jelen esetben 18 cm) azért, hogy át tudják mosni a hasüreged, megelőzve ezzel a fertőzés elhatalmasodását. 
És ahogy ott fekszel az ágyon másnap reggel bágyadtan, és a hatalmas kötés alól kikandikáló, hosszú csövet nézegeted, egyszeriben lelassul minden. Próbálod kihúzni az éjjeli szekrényed fiókját, de nem megy. Próbálsz felülni, de túl gyenge vagy hozzá. Elgondolkodsz azon, hogy mennyire észre sem vetted, mi mindenhez is kell hasizom ebben az életben. Így, hogy át kellett vágni, már látod, már érted. 
Minden mozdulat maga a kénköves pokol, mert a seb annyira húzódik, a hasfaladból kiálló cső pedig az őrületbe kerget. Illetve kergetne, de ehhez sincs erőd, maximum egy pityergésre telne tőled. Eltelik pár óra, és a nővér felültet, mert mozognod kell, rendeződnie kell a beleidnek. Ülve szédülsz, a pizsamádból csavarni lehetne az izzadságot. Egész nap így megy ez. Másnap már apró örömök érnek: ki tudsz menni a vécére. Persze jobb lenne hamar kinyomni a pisit, mert még erre sem vagy képes, de megnyugtatod magad: „Egyszer majd ennek is eljön az ideje!” És a következő sikerélmény: végre szilárdat is ehetsz! Persze még csak pár falatot, mert az a kis semmiség a gyomrodban is iszonyatosan feszíti a sebed… 
Aztán lassanként beindul az élet. Egyre többet üldögélsz, mert azt mondják, hogy mozogni kell, jót tesz. Harmadnap kiszedik a csövet, és a megkönnyebbülés fergeteges. Később persze rájössz, hogy a varrat is borzalmasan irritál, de annak még benn kell maradnia egy jó ideig. Megérkeznek a látogatók is, és végre van miről elmélkedned! Most aztán jól kiderül, hogy ki az, aki valóban aggódik, és ki az, aki csak legyint, hogy hát „Bezzeg! Nekem anno, amikor bekerültem…” És csak hallgatod, csak hallgatod, és röhögnél azon, hogy milyen abszurd ez az egész helyzet, de visszatartod, mert húzódik a sebed.
És persze megismerkedsz sok-sok beteggel. Hálát adsz, hogy néhány hét múlva véget ér ez az egész, de van, aki nem ilyen szerencsés. Hetente többször jár kezelésre, a sokadik műtétjéből lábadozik, vagy épp infúziókúrára vár teljesen leromlott érrendszerrel, a lábai, a karjai tele fekete véraláfutásokkal, mert mindig elpukkan a véna, ha próbálnák beszúrni neki…
Ha másra nem is, erre biztosan jó a perforált vakbél (is). Hogy lelassul körülötted az élet. Hogy van időd rácsodálkozni, mennyi mindennel is vagy elhalmozva, míg másnak a két lábra állás is lehetetlen. Elgondolkozol azon, hogy a mindennapi hajtás közepette tulajdonképpen haladsz-e? Nem csak olyan, mintha egy helyben futnál, és sosem lenne vége? Ráérzel a töprengés ízére, és ezután már nem tűnik majd felesleges időtöltésnek, ha a rohanásban meg-megállsz egy percre…

Tovább

Élet egy skizofrénnel

Itt a reblogon már bő fél éve rendszeres téma a skizofrénia. Robi a skizofréniát elszenvedő oldaláról posztol itt. De mi a helyzet azokkal, akik egy légtérben, családban élnek egy skizofrénnel? Ők hogyan élik meg ezt a dolgot?

skizofrén skizofrénia enesazegeszsegugy

Első kézből számolhatok be arról, milyen egy skizofrén szülő gyerekeként felnőni, úgyhogy lássuk is a lényeget:

Milyen is egy skizofrén? Ha az ördögűző megszállottjához hasonló, habzó szájú, érthetetlen nyelveken dörmögő, szemforgató flepnist képzelsz el, hát ki kell ábrándítsalak. (A neten is csak efféle fotókat találni illusztrációként.) Valójában leszedált, belassult, szétesett (értsd: kissé rendezetlen külsejű), figyelemhiányos emberről beszélünk. Köszönhetően a rengeteg gyógyszernek.

skizofrén skizofrénia enesazegeszsegugy

Bizony, a mai magyar orvostudomány erre képes: lenyugtatni, eltompítani azt, ami hibásan működik. Ezért a fizikálisan teljesen egészséges (jelen esetben) fater napokon át az ágyat nyomja, aluszékony, mindennel órák hosszat szöszmötöl, és úgy általában nem tud magával kezdeni semmit. Egy másik világban él, gondoljuk mi. Mi, azaz a család meg igyekszünk ebben a világban élni, vezetni a háztartást, hajtani a betevőt, megfelelni a rendszer és az eljövendő elvárásainak (értsd: tanulás) stb. Míg ez a testileg 100%-os ember meg csak „malmozik” és nem segít. Persze mondogatjuk magunknak, hogy „Hát beteg!”, de valójában nem értjük. Nem áll össze a kép. És unos-untalan eszünkbe ötlik: „De hát miért?” Szeretnénk „normális” család lenni, haladni a dolgainkkal, vagy csak egyszerűen normális körülmények között élni. Mert, hogy egy fő keressen pénzt, vásároljon be, rendezze a gyereket, és a háztartást is vezesse… hát igen, olyan mintha a másik ott se lenne. Mintha elváltak volna, elhunyt volna, meg ilyenek. És tényleg, a másik ott sincsen. Látszik rajta. A fénytelen szeméből, a mozdulataiból, és úgy általában az egész lényéből. De hol jár, mit gondol, és egyáltalán mit miért tesz vagy nem tesz? És vajon mit érezhet? De bele sem kezd. Sosem mondja el. Talán mert nem bízik már abban, hogy megértik, hogy megérthetjük. Vagy ki tudja mi lehet a fejében? De tényleg nem tudni róla semmit sem, még azt is csak feltételezzük, hogy más világban létezhet…

skizofrén skizofrénia enesazegeszsegugy

És mit mond az orvostudomány? Vagy a pszichológia? Vagy a szomszéd Mari néni, aki a vajákossághoz is konyít egy cseppet? Hát ez az, hogy szinte semmit sem! „Szedni kell a gyógyszert. Ez már jobb nem lesz…” Ilyesmiket mondanak, és neked folyton csak az jár a fejedben, hogy nem lehet igaz, és valamit csak lehet tenni. De ahogy telnek az évek, egyre inkább ott lappang legbelül, hogy „Lehet, hogy mégsem. Lehet, hogy ez tényleg ilyen.” És csökkentenéd a gyógyszert, hogy ehelyett a letompult zombi helyett az „igazi” apáddal beszélhess, de nem lehet. Mert pizsamában megy a boltba, mert éjnek évadján álmában ordibálni kezd, mert egyszerűen képtelenség már így együtt élni vele, és mert már egész egyszerűen félsz tőle.

Úgyhogy ördögi kör, senki nem mond semmit, és még millió más problémát is felvet. Például azt, hogy nem mondhatod el senkinek. Pedig annyira jól esne kiönteni néha ezt a sok nehézséget, de köszi, inkább nem. Inkább nem vállalod fel, hogy téged is hülyének nézzenek. Inkább nem keresed a sajnálkozó pillantások mögötti balsejtelmeket: „Úristen, ez is örökölte ezt!” Inkább nem győzködöd a barátaidat, a pasidat, a munkatársaidat, hogy „Ez nem is örökletes.” Úgyis azt gondolják. Mert ma Magyarországon, 2016-ban még a legapróbb marhaságra is ráfogják, hogy genetikus, örökletes. Akkor miért ne épp erre fognák rá ezt a jól bevált, sehová sem vezető feleletet? Szóval küszködsz tovább magadban, amíg még bírod, amíg még lehet...

Tovább

Népszerűtlen pszichológia: "Te vagy a hibás!"

Minden ott kezdődik. De tényleg! Hidd el!

Ott, abban a szent pillanatban változik meg minden! Átlendülsz a túlpartra, a feje tetejére áll a világ! Szó szerint! Minden a fonákját mutatja! Nem lesz baj, hogy beszólnak, leszólnak, taszigálnak, kibeszélnek, rád beszélnek, semmibe vesznek, fenyegetőznek, megkörnyékeznek, elvárják tőled, kiharcolják tőled, minek és minek nem néznek, mit hallasz vissza és mit nem.

Semmi sem számít már, csak az lesz az érdekes, miért bánt ez téged? És tudod már jól, hogy annyi év telt el, de csak most látod azt, hogy rossz helyen keresgélted. Kerested az utcán, a rendelőben, a melóban, a reptéren, az autóban, a nemzetiben és a temetőben. Kerested a párod szemében. De nem lelted. Nem lelted meg azt, hogy mi a fészkes fene ment már megint félre benned. Hogy mért nem jó a kék cipő, és mért kell szürkéből is még egy? Hogy mért nincs időd soha semmire sem, amire kéne? Hogy mért nincs ott az, aki tegnap megígérte? Hogy mért késtél már ötödször a héten? Hogy mért nem érti meg, pedig már ezredjére kéred?

ki a hibás mit tegyek miért mindig velem történik azelsosprint

Rájössz, hogy a miérteket rossz helyen keresgélted. Rájössz, hogy így soha nem lesz vége. Mert nem változik parancsszóra egy sem. Se az apád, se a főnök, se a piac, se a szomszéd, se a hentes. Egy sem. Valami nem jó, valami mar, valami éget. És egész eddig csak azt nézted, hogy miért van ez, miért tesznek egytől egyig így, ahogyan te sosem tennél a helyükben. Mért támadnak, mért hanyagolnak, mért méregetnek, és pont téged! Miért kell ezt csinálniuk, hát nem veszik észre?

ki a hibás mit tegyek miért mindig velem történik azelsosprint

És elteltek az évtizedek, és nem vették észre. De látod már, hogy felesleges, időt rabló, és sosem lesz így vége. Sosem fognak megváltozni úgy, ahogyan azt mondod, hogy kéne.

És abban a szent pillanatban rájössz, hogy miért nem lett vége! És életedben legelőször azt mondod majd önmagadnak: „Kire vártál? Nem volt elég belőle? Te is hibás vagy! Sőt, igazán csak Te!” És amint ebben gondolkodsz már, rögtön látod, mit kell tenned. Látod azt, hogy megengedted az összes dolgot, ami sosem tetszett. Hozzájárultál azzal, hogy elhallgattad, hogy szemet hunytál, hogy elhessegetted. Hogy megalkudtál, hogy fogadkoztál, hogy nem álltál ki magad mellett. Hogy elnézted, hogy eltűrted, hogy maradtál, mikor úgy érezted menned kéne.

ki a hibás mit tegyek miért mindig velem történik azelsosprint

De semmi vész, mert mindez kellett ahhoz, hogy most először életedben, ebben a szent pillanatban már ne csak érezd, hanem tudd is, mit kell tenned!

Tovább
«
12345

Utolsó kommentek