vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

Ha jobbra lent fáj, a csípőd felett, akkor irány a doki! Lehetséges egyéb tünetek: rossz közérzet, étvágytalanság, hányinger, hányás, émelygés, hőemelkedés, láz. Gyermekeknél a fájdalom köldök, vagy gyomor tájékról húzódik fokozatosan jobbra a csípő fölé, általában hasmenés kíséri. Felnőtteknél hasmenés helyett székrekedés a jellemző. Egészen pontos, részletes leírás itt.

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

De mégis mire lehet jó ez az egész, azon kívül, hogy kellemetlen, fájdalmas, sőt felettébb veszélyes is? Veszélyes, hiszen az evolúciós örökségünkként hátramaradt vakbél – ami egy funkció nélküli, „zsákutca” jellegű bélszakasz – minden előzmény nélkül, egyszer csak begyulladhat. A gyulladás miértjére többféle magyarázat is létezik, de egységes álláspont a mai napig nem található a szakirodalomban. 10 és 30 éves életkor között, fiúknál/férfiaknál a leggyakoribb. Diagnosztizálása nehézkes, rengeteg sztorit hallottam már az elkésett, vagy téves diagnózis súlyos következményeiről. Ugyanis megfelelő és mihamarabbi kezelés (általában a biztonság kedvéért eltávolító műtét) híján a vakbél olyannyira megduzzad, hogy megreped a fala (perforálódik) és a béltartalom a hasüregbe távozik. Ez pedig olyan súlyos fertőzéshez vezethet, ami akár 1-2 nap alatt is elviheti a beteget.

Képzeld el, hogy gyomorfájáson kívül nincs egyéb tüneted. De a harmadik napon csípő fölé jobbra húzódik át a fájdalom, és mivel hál’ Istennek elég tájékozott vagy - talán épp olvastad ezt a cikket - máris indulsz az ügyeletre. Ott nem lacafacáznak sokat, megállapítják, hogy ez bizony műtét lesz, csak megvárjuk még a labort, meg hogy felszabaduljon a műtő. (Az sem árt éppen.) 

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

Infúzióra tesznek, felvesznek az osztályra és hamarosan be is adják a „bátorító” injekciót, amitől tényleg minden könnyebb lesz. Ha szerencséd van (főleg mert nem vagy hozzászokva a nyugtatókhoz) aggodalomtól és félelemtől mentesen tolnak be, borotválják le a hasad (ha kell) és teszik rád a maszkot, így repítve el a lehető legpihentetőbb mélyalvás langy ölére. 
És amint magadhoz térsz, immár a saját, külön bejáratú (értsd csak 6 fős) kórtermedben, máris konstatálhatod, hogy csinos kis vágás, afféle katona-dolog ékíti majd eztán bőrödet, valahogy így, mint itt lenn:

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

És innen sima, néhány napos türelem szükségeltetik már csak a teljes felépüléshez…
De tegyük fel - és igazunk ne legyen! - hogy nincs ekkora szerencséd, és heves lefolyású, perforálódik, így a sebészek kénytelenek egy szép nagy ablakot nyitni rajtad (jelen esetben 18 cm) azért, hogy át tudják mosni a hasüreged, megelőzve ezzel a fertőzés elhatalmasodását. 
És ahogy ott fekszel az ágyon másnap reggel bágyadtan, és a hatalmas kötés alól kikandikáló, hosszú csövet nézegeted, egyszeriben lelassul minden. Próbálod kihúzni az éjjeli szekrényed fiókját, de nem megy. Próbálsz felülni, de túl gyenge vagy hozzá. Elgondolkodsz azon, hogy mennyire észre sem vetted, mi mindenhez is kell hasizom ebben az életben. Így, hogy át kellett vágni, már látod, már érted. 
Minden mozdulat maga a kénköves pokol, mert a seb annyira húzódik, a hasfaladból kiálló cső pedig az őrületbe kerget. Illetve kergetne, de ehhez sincs erőd, maximum egy pityergésre telne tőled. Eltelik pár óra, és a nővér felültet, mert mozognod kell, rendeződnie kell a beleidnek. Ülve szédülsz, a pizsamádból csavarni lehetne az izzadságot. Egész nap így megy ez. Másnap már apró örömök érnek: ki tudsz menni a vécére. Persze jobb lenne hamar kinyomni a pisit, mert még erre sem vagy képes, de megnyugtatod magad: „Egyszer majd ennek is eljön az ideje!” És a következő sikerélmény: végre szilárdat is ehetsz! Persze még csak pár falatot, mert az a kis semmiség a gyomrodban is iszonyatosan feszíti a sebed… 
Aztán lassanként beindul az élet. Egyre többet üldögélsz, mert azt mondják, hogy mozogni kell, jót tesz. Harmadnap kiszedik a csövet, és a megkönnyebbülés fergeteges. Később persze rájössz, hogy a varrat is borzalmasan irritál, de annak még benn kell maradnia egy jó ideig. Megérkeznek a látogatók is, és végre van miről elmélkedned! Most aztán jól kiderül, hogy ki az, aki valóban aggódik, és ki az, aki csak legyint, hogy hát „Bezzeg! Nekem anno, amikor bekerültem…” És csak hallgatod, csak hallgatod, és röhögnél azon, hogy milyen abszurd ez az egész helyzet, de visszatartod, mert húzódik a sebed.
És persze megismerkedsz sok-sok beteggel. Hálát adsz, hogy néhány hét múlva véget ér ez az egész, de van, aki nem ilyen szerencsés. Hetente többször jár kezelésre, a sokadik műtétjéből lábadozik, vagy épp infúziókúrára vár teljesen leromlott érrendszerrel, a lábai, a karjai tele fekete véraláfutásokkal, mert mindig elpukkan a véna, ha próbálnák beszúrni neki…
Ha másra nem is, erre biztosan jó a perforált vakbél (is). Hogy lelassul körülötted az élet. Hogy van időd rácsodálkozni, mennyi mindennel is vagy elhalmozva, míg másnak a két lábra állás is lehetetlen. Elgondolkozol azon, hogy a mindennapi hajtás közepette tulajdonképpen haladsz-e? Nem csak olyan, mintha egy helyben futnál, és sosem lenne vége? Ráérzel a töprengés ízére, és ezután már nem tűnik majd felesleges időtöltésnek, ha a rohanásban meg-megállsz egy percre…