Az Orosz Tudományos Akadémia szakértői főemlősök fejlesztésébe fogtak, hogy a vörös bolygó elérése ne csak örökös vágyálom legyen csupán. Az orosz tudósok azt remélik, hogy az állatok szerepe kulcsfontosságú lesz majd a későbbi, emberi kolóniák létrehozásához vezető úton.

A képzés alanyaként négy rhesus makákót választottak ki egy új tanulmány alapján, kognitív képességeikre és gyors tanulási készségükre alapozva.

Az Inessa Kozlovskaya által vezetett csapat edzi jelenleg a majmokat minden egyes nap arra, hogy botkormányt alkalmazzanak.

Minden sikeres feladat jutalma egy korty gyümölcslé.

Ezen feladat elsajátítását követően egyszerű matematikai feladatokat és rejtvényeket oldanak majd meg a főemlősök. A képzés lényegi célja a napi menetrend szerinti, önálló feladatmegoldás lesz, amelyet a tudósok reményei szerint 2017. évben érhetnek majd el.

A makákók áltagos élettartama körülbelül 25 év, amely elegendő időt biztosít majd számukra a hat hónapos űrutazás túlélésére. A szakértők nyilatkozataiból nem derült ki, hogy terveznek-e a főemlősök számára visszautat.

A főemlősök általi rakétatesztelés nem újkeletű a modern tudomány történetében. Először 1948-ban alkalmaztak csimpánzt egy amerikai katonai V-2 rakéta fedélzetén. A sorozatos kísérletek közül először egy Yorick nevű majom élte túl a rajta végrehajtott kísérletet, miután 50 mérföld magasságba lőtték fel.

Ham, más néven Astrochimp (Asztro-Csimpánz) 1961. januárjában indult az űrbe, az Amerika űrprogram részvevőjeként. 16 perces és 39 másodperces repülése alatt feladatokat hajtott végre, miközben rögzítették életjeleit, végül az őt szállító rakéta az Atlanti-óceánba csobbant.

forrás

A Kaliforniai Tudományos Akadémia legújabb tanulmánya szerint ún. "arc atkák" (face mites) - valójában apró pókok - élnek az emberi szőrben.

Elektronmikroszkópos felvétel

Élőhelyük az emberi fül, szemöldök, szempilla valamint egyéb szőrszálak, beleértve a mellbimbók környékét és a nemi szerveket is. Táplálékukat bőrsejtek és az emberi testből kiváló olajok alkotják.
A legtöbb ember számára az atkák ártalmatlanok, néhány esetben azonban összefüggésbe hozhatóak különböző bőr- és szem rendellenességekkel (pl. szemhéjgyulladás).

A tudósok az atkák két faját különböztették meg: Demodex- folliculorum és Demodex- brevis, melyek nem állnak szoros rokonságban egymással. Összehasonlításuk során kiderült, hogy a D. brevis valamivel rövidebb és kerekebb, élettartama során többnyire egy-egy szőrtüsző faggyúmirigye mélyen fészkel.

D. folliculorum

D. brevis

A tanulmány szerzői 70 alanyt vizsgáltak a világ minden tájáról és valamennyiük hordozója volt valamely atka fajnak. Az atkák mitokondriális DNS-ének vizsgálata során a tudósok felfedezték, hogy a különböző emberi populációk különböző genetikai jellemzőkkel rendelkező atkákat hordoznak. A tanulmány kimutatta, hogy az Egyesült Államokban élő afro-amerikaiakból egyesek a mai napig hordozzák az Afrikára jellemző genetikai állománnyal rendelkező atkákat.

 Dr. Michelle Trautwein, Akadémia kurátora így nyilatkozott: "Az atkák nem csak élősködők, hanem mesemondók is lehetnek. Akár még az ókori történelemről is mesélhetnek nekünk. Az arcunkon hordozott atkák típusából következtetni lehet arra, hogy őseink mely kontinensről származtak.”

Úgy tűnik tehát, hogy az atkák és hordozóik „sorsa” összekapcsolódik. A kutatók szerint úgy tűnik, hogy az alanyok elsősorban családtagjaikkal osszák meg az atkákat, így valószínű, hogy csak nagyon szoros testi érintkezéssel lehet őket továbbítani.

forrás