Mi mindenre jó egy vakbélgyulladás?

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

Ha jobbra lent fáj, a csípőd felett, akkor irány a doki! Lehetséges egyéb tünetek: rossz közérzet, étvágytalanság, hányinger, hányás, émelygés, hőemelkedés, láz. Gyermekeknél a fájdalom köldök, vagy gyomor tájékról húzódik fokozatosan jobbra a csípő fölé, általában hasmenés kíséri. Felnőtteknél hasmenés helyett székrekedés a jellemző. Egészen pontos, részletes leírás itt.

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

De mégis mire lehet jó ez az egész, azon kívül, hogy kellemetlen, fájdalmas, sőt felettébb veszélyes is? Veszélyes, hiszen az evolúciós örökségünkként hátramaradt vakbél – ami egy funkció nélküli, „zsákutca” jellegű bélszakasz – minden előzmény nélkül, egyszer csak begyulladhat. A gyulladás miértjére többféle magyarázat is létezik, de egységes álláspont a mai napig nem található a szakirodalomban. 10 és 30 éves életkor között, fiúknál/férfiaknál a leggyakoribb. Diagnosztizálása nehézkes, rengeteg sztorit hallottam már az elkésett, vagy téves diagnózis súlyos következményeiről. Ugyanis megfelelő és mihamarabbi kezelés (általában a biztonság kedvéért eltávolító műtét) híján a vakbél olyannyira megduzzad, hogy megreped a fala (perforálódik) és a béltartalom a hasüregbe távozik. Ez pedig olyan súlyos fertőzéshez vezethet, ami akár 1-2 nap alatt is elviheti a beteget.

Képzeld el, hogy gyomorfájáson kívül nincs egyéb tüneted. De a harmadik napon csípő fölé jobbra húzódik át a fájdalom, és mivel hál’ Istennek elég tájékozott vagy - talán épp olvastad ezt a cikket - máris indulsz az ügyeletre. Ott nem lacafacáznak sokat, megállapítják, hogy ez bizony műtét lesz, csak megvárjuk még a labort, meg hogy felszabaduljon a műtő. (Az sem árt éppen.) 

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

Infúzióra tesznek, felvesznek az osztályra és hamarosan be is adják a „bátorító” injekciót, amitől tényleg minden könnyebb lesz. Ha szerencséd van (főleg mert nem vagy hozzászokva a nyugtatókhoz) aggodalomtól és félelemtől mentesen tolnak be, borotválják le a hasad (ha kell) és teszik rád a maszkot, így repítve el a lehető legpihentetőbb mélyalvás langy ölére. 
És amint magadhoz térsz, immár a saját, külön bejáratú (értsd csak 6 fős) kórtermedben, máris konstatálhatod, hogy csinos kis vágás, afféle katona-dolog ékíti majd eztán bőrödet, valahogy így, mint itt lenn:

vakbélgyulladás enesazegeszsegugy

És innen sima, néhány napos türelem szükségeltetik már csak a teljes felépüléshez…
De tegyük fel - és igazunk ne legyen! - hogy nincs ekkora szerencséd, és heves lefolyású, perforálódik, így a sebészek kénytelenek egy szép nagy ablakot nyitni rajtad (jelen esetben 18 cm) azért, hogy át tudják mosni a hasüreged, megelőzve ezzel a fertőzés elhatalmasodását. 
És ahogy ott fekszel az ágyon másnap reggel bágyadtan, és a hatalmas kötés alól kikandikáló, hosszú csövet nézegeted, egyszeriben lelassul minden. Próbálod kihúzni az éjjeli szekrényed fiókját, de nem megy. Próbálsz felülni, de túl gyenge vagy hozzá. Elgondolkodsz azon, hogy mennyire észre sem vetted, mi mindenhez is kell hasizom ebben az életben. Így, hogy át kellett vágni, már látod, már érted. 
Minden mozdulat maga a kénköves pokol, mert a seb annyira húzódik, a hasfaladból kiálló cső pedig az őrületbe kerget. Illetve kergetne, de ehhez sincs erőd, maximum egy pityergésre telne tőled. Eltelik pár óra, és a nővér felültet, mert mozognod kell, rendeződnie kell a beleidnek. Ülve szédülsz, a pizsamádból csavarni lehetne az izzadságot. Egész nap így megy ez. Másnap már apró örömök érnek: ki tudsz menni a vécére. Persze jobb lenne hamar kinyomni a pisit, mert még erre sem vagy képes, de megnyugtatod magad: „Egyszer majd ennek is eljön az ideje!” És a következő sikerélmény: végre szilárdat is ehetsz! Persze még csak pár falatot, mert az a kis semmiség a gyomrodban is iszonyatosan feszíti a sebed… 
Aztán lassanként beindul az élet. Egyre többet üldögélsz, mert azt mondják, hogy mozogni kell, jót tesz. Harmadnap kiszedik a csövet, és a megkönnyebbülés fergeteges. Később persze rájössz, hogy a varrat is borzalmasan irritál, de annak még benn kell maradnia egy jó ideig. Megérkeznek a látogatók is, és végre van miről elmélkedned! Most aztán jól kiderül, hogy ki az, aki valóban aggódik, és ki az, aki csak legyint, hogy hát „Bezzeg! Nekem anno, amikor bekerültem…” És csak hallgatod, csak hallgatod, és röhögnél azon, hogy milyen abszurd ez az egész helyzet, de visszatartod, mert húzódik a sebed.
És persze megismerkedsz sok-sok beteggel. Hálát adsz, hogy néhány hét múlva véget ér ez az egész, de van, aki nem ilyen szerencsés. Hetente többször jár kezelésre, a sokadik műtétjéből lábadozik, vagy épp infúziókúrára vár teljesen leromlott érrendszerrel, a lábai, a karjai tele fekete véraláfutásokkal, mert mindig elpukkan a véna, ha próbálnák beszúrni neki…
Ha másra nem is, erre biztosan jó a perforált vakbél (is). Hogy lelassul körülötted az élet. Hogy van időd rácsodálkozni, mennyi mindennel is vagy elhalmozva, míg másnak a két lábra állás is lehetetlen. Elgondolkozol azon, hogy a mindennapi hajtás közepette tulajdonképpen haladsz-e? Nem csak olyan, mintha egy helyben futnál, és sosem lenne vége? Ráérzel a töprengés ízére, és ezután már nem tűnik majd felesleges időtöltésnek, ha a rohanásban meg-megállsz egy percre…

Tovább

Élet egy skizofrénnel

Itt a reblogon már bő fél éve rendszeres téma a skizofrénia. Robi a skizofréniát elszenvedő oldaláról posztol itt. De mi a helyzet azokkal, akik egy légtérben, családban élnek egy skizofrénnel? Ők hogyan élik meg ezt a dolgot?

skizofrén skizofrénia enesazegeszsegugy

Első kézből számolhatok be arról, milyen egy skizofrén szülő gyerekeként felnőni, úgyhogy lássuk is a lényeget:

Milyen is egy skizofrén? Ha az ördögűző megszállottjához hasonló, habzó szájú, érthetetlen nyelveken dörmögő, szemforgató flepnist képzelsz el, hát ki kell ábrándítsalak. (A neten is csak efféle fotókat találni illusztrációként.) Valójában leszedált, belassult, szétesett (értsd: kissé rendezetlen külsejű), figyelemhiányos emberről beszélünk. Köszönhetően a rengeteg gyógyszernek.

skizofrén skizofrénia enesazegeszsegugy

Bizony, a mai magyar orvostudomány erre képes: lenyugtatni, eltompítani azt, ami hibásan működik. Ezért a fizikálisan teljesen egészséges (jelen esetben) fater napokon át az ágyat nyomja, aluszékony, mindennel órák hosszat szöszmötöl, és úgy általában nem tud magával kezdeni semmit. Egy másik világban él, gondoljuk mi. Mi, azaz a család meg igyekszünk ebben a világban élni, vezetni a háztartást, hajtani a betevőt, megfelelni a rendszer és az eljövendő elvárásainak (értsd: tanulás) stb. Míg ez a testileg 100%-os ember meg csak „malmozik” és nem segít. Persze mondogatjuk magunknak, hogy „Hát beteg!”, de valójában nem értjük. Nem áll össze a kép. És unos-untalan eszünkbe ötlik: „De hát miért?” Szeretnénk „normális” család lenni, haladni a dolgainkkal, vagy csak egyszerűen normális körülmények között élni. Mert, hogy egy fő keressen pénzt, vásároljon be, rendezze a gyereket, és a háztartást is vezesse… hát igen, olyan mintha a másik ott se lenne. Mintha elváltak volna, elhunyt volna, meg ilyenek. És tényleg, a másik ott sincsen. Látszik rajta. A fénytelen szeméből, a mozdulataiból, és úgy általában az egész lényéből. De hol jár, mit gondol, és egyáltalán mit miért tesz vagy nem tesz? És vajon mit érezhet? De bele sem kezd. Sosem mondja el. Talán mert nem bízik már abban, hogy megértik, hogy megérthetjük. Vagy ki tudja mi lehet a fejében? De tényleg nem tudni róla semmit sem, még azt is csak feltételezzük, hogy más világban létezhet…

skizofrén skizofrénia enesazegeszsegugy

És mit mond az orvostudomány? Vagy a pszichológia? Vagy a szomszéd Mari néni, aki a vajákossághoz is konyít egy cseppet? Hát ez az, hogy szinte semmit sem! „Szedni kell a gyógyszert. Ez már jobb nem lesz…” Ilyesmiket mondanak, és neked folyton csak az jár a fejedben, hogy nem lehet igaz, és valamit csak lehet tenni. De ahogy telnek az évek, egyre inkább ott lappang legbelül, hogy „Lehet, hogy mégsem. Lehet, hogy ez tényleg ilyen.” És csökkentenéd a gyógyszert, hogy ehelyett a letompult zombi helyett az „igazi” apáddal beszélhess, de nem lehet. Mert pizsamában megy a boltba, mert éjnek évadján álmában ordibálni kezd, mert egyszerűen képtelenség már így együtt élni vele, és mert már egész egyszerűen félsz tőle.

Úgyhogy ördögi kör, senki nem mond semmit, és még millió más problémát is felvet. Például azt, hogy nem mondhatod el senkinek. Pedig annyira jól esne kiönteni néha ezt a sok nehézséget, de köszi, inkább nem. Inkább nem vállalod fel, hogy téged is hülyének nézzenek. Inkább nem keresed a sajnálkozó pillantások mögötti balsejtelmeket: „Úristen, ez is örökölte ezt!” Inkább nem győzködöd a barátaidat, a pasidat, a munkatársaidat, hogy „Ez nem is örökletes.” Úgyis azt gondolják. Mert ma Magyarországon, 2016-ban még a legapróbb marhaságra is ráfogják, hogy genetikus, örökletes. Akkor miért ne épp erre fognák rá ezt a jól bevált, sehová sem vezető feleletet? Szóval küszködsz tovább magadban, amíg még bírod, amíg még lehet...

Tovább

Utolsó kommentek